Mi minden lehettem volna.
Például orvos, ha apám
szavára hallgatok – áldott
lett volna az egész család
velem: olcsó volnék, szegény
hűség börtönében fogoly,
ma, mikor a medikusok
színe-java elvándorol…
Lehettem volna lakatos.
Az aztán a mesterség – így
kérges tenyerű nagyapám.
Ütöttem volna mindvégig
a vasat, gépet javítok:
számtalan a hibás motor,
ma, mikor a lakatosok
színe-java elvándorol…
Lehettem volna jó mérnök.
Mérnökök paradicsoma
ez a kor. Tornyot terveznék:
kilátót a kopár dombra,
tűnődve nézni a jövőt
mint termékeny, gazdag folyót,
ma, amikor a mérnökök
színe-java elvándorol…
Maradhattam volna otthon.
Koldus szívvel hirdethetném:
a nagy világon e kívül
nincs jobb takaród, mint Erdély.
Esetleg hős’ halott lennék,
s a múlt terén emlékszobor,
majd, amikor a halottak
színe-java elvándorol…
Hűségre rendelt az ember:
mag, mely álmodik a mélyben,
majd fává lesz, vagy sarjú ág –
ide-oda fúvó szélben…
Ó ha én fenyőfa volnék,
a szívekbe fenyvest oltok,
ma, amikor a fenyőfák
színe-java elvándorol…
Ajánlás
Herceg, ne vádolj, hogy semmi
lettem s ebben megnyugodtam.
Ablakok gyúlnak felettem,
s látom mindazt, ki nem voltam,
de lehettem volna talán:
békém látszat, a valóság
Gordiuszi, kínzó csomó,
ma, amikor éveimnek
színe-java elvándorolt…
