Hadnagy József: Átkelés a Jordánon

Zoli öcsém emlékére

Két mókázó öregember
ült a Jordán folyó partján:
a halállal szemben.

Hogy kelünk át? Hideg a víz…
s úszni sem tudok… elsodor,
egyenest a pokolba visz.

Kimerjük az egész folyót…
van egy vödröm – szólt a másik –,
eláztatjuk a földgolyót…

Kibabrálunk a halállal,
s meglepjük a mennyországot:
gyalogosan kelünk által…

Ahányszor erre gondolok,
nevetek: Mózes óta nem
láttak ilyet az angyalok…

És sírok: Öcsém kimerte
pár hónap alatt a Jordánt:
a szívembe, a szemembe…