– Árral szemben úszom, közel a parthoz,
ahol még tükre van, csendes a víz,
ahol nem tör ránk halál-fejű kalóz –
a fősodor biztos halálba visz.
Két csapás között oda-odanézek –
honnan bújt elő a sok tagadás,
vicsorgó állítás, düh, mitől félnek,
mit akarnak, mi ez az uszítás?
Félnek-e egyáltalán? Csak tettetik?
A jól színlelt félelem is tapad,
mint a sár: könnyebb félni, mint szeretni,
gyávával szemben nincsen igazad.
Jelmezük takarja, nem látom arcuk,
de látom Kharónt, őt felismerem,
ő vezeti ádáz, köpködő harcuk
a Sztüx mellékfolyóján, kedvesem…
