H. Gábor Erzsébet: Tudod

Tudod, ha újrakezdeném,
akkor se kéne másik út…
Te voltál mindig vigaszom,
s szomjamat oltó, drága kút.

Te vagy, ki ismersz engemet,
s lelkem legmélyebb zegzugát,
előtted nem kell hordanom
valómat rejtő álruhát.

Tudod, ha újrakezdeném,
akkor se kéne más, soha,
rád lelnék újra – jól tudom,
sodorhat sorsom bárhova.

Veled vagyok csak egy, egész,
akár a tenger és a part,
világunk rejtett kozmosza
bennünket végleg összetart.

Tudom, ha újrakezdenéd,
neked se kéne más, soha,
rám lelnél újra – jól tudom,
űzhet az élet bárhova.

Hiszen a sorsunk írva van;
s lapján egy ősi, hű pecsét
őrzi a létünk rég megírt,
bonyolult csillagrendszerét.

További bejegyzések