Ünnep után a csend megül…
Vigyázzunk rájuk legbelül,
s őrizzük jól, a sok csodát,
a percek fényes bársonyát.
Ki tudja, lesz-e még ilyen?
Habár, én mindig elhiszem
a jót, mit szívem súg, mesél.
Tudva; az ember egyszer él,
éljük meg úgy a perceket,
akár a vétlen gyermekek;
őszintén, szívből, teljesen,
s lelkünkben égi fény terem.
Próbáljunk megbocsátani!
Nem elég jónak látszani;
tisztán kell élni, emberül –
így lesz csak béke legbelül!
Szeressünk szívből, csendesen,
mindig, ne csak az ünnepen!
Minden nap adjunk, s válaszul,
áldást, és fényt szór ránk az Úr.
