Keresés
Close this search box.

H. Gábor Erzsébet: Téli alkony

De szép fehér a táj! A hó, mint szűzi, lágy uszály,
a dombra simulva tündököl,
a lanka, ringató, kék öböl,
ölébe’ büszke zöld fenyők. Varázsos jégvilág!
A Nap ragyogva hull alá, a fénye lángvirág.
Hajamba kutatva, szél szöszöl,
kerengve, danázva üdvözöl.
Csodás a perc, az alkonyat. Nekem mesél a táj.

További bejegyzések