H. Gábor Erzsébet: Szerelem-hegedű

Örök múzsád lettem néked,
álmaidnak szárnyaslova,
lelki mannád, eleséged,
féltő, égi feleséged –
követnélek akárhova!

Verseidben zene vagyok,
s hegedűd, egy régi tokban.
Hogyha szívből szól a dalod,
lelkem mindig megríkatod.
Előveszel nagy titokban,

s rajtam játszol. Vonód tudja,
mitől szól a húrom szépen,
és az érzést nem hazudja,
élő húsba vájni hagyja –
sajgó részem vagy te nékem!

Örök múzsád lettem néked,
katedrális, lelki menhely.
Dalaidban, élve égek,
szívem térden szolgál téged –
el ne törjön, úgy emeld fel!

További bejegyzések