H. Gábor Erzsébet: Reméld a jót

Látod, elszállt egy év megint,
arcunkon fodros ránc-szalag,
erünkben fáradt vér kering –
az élet, hipp-hopp, elszalad!

Néha az ember hátranéz;
mit rontott el, vagy mit remélt,
ért-e bármit a hálapénz,
s megtett-e mindent mindenért?

Milyen volt? Jó, vagy felszínes,
szívvel élt, vagy csak józanul,
hirdette-e a szent hitet,
vagy mélyre csente szótlanul?

Mindegy, már úgyse változik
semmi, mi volt, az múlt idő!
Elszökhetsz, lehetsz bárhol is,
lehetsz koldus, vagy úrinő,

cipelned kell a múltadat!
Akármit tettél, mind te vagy!
Reméld a jót, s az új tavaszt,
olcsó bóvliért el ne add!

Vállamat lágyan átfonod –
megint elszállt egy év, szívem!
Szemedben égi fény lobog;
hogy szeretsz, még most is elhiszem!

További bejegyzések