Keresés
Close this search box.

H. Gábor Erzsébet: Parázna szél

Parázna szélfi fodrozza szoknyám,
akár egy férfi, úgy ér ma hozzám;
simítja térdem, csókolja combom,
blúzomon landol – bomlik a gombom!

Nyakam pihéit kéjesen fújja,
hátamon végig siklik az ujja,
csípőmre fonja toll-puha szárnyát –
vágy-teli érzés balzsama jár át.

Pezsdül a vérem, lángol az ajkam –
lator a szél, hisz mulat csak rajtam!
s vállamra lágyan csókot lehelve,
elhagy, egy szürke fellegbe veszve.

További bejegyzések