Őszülő lankák árva ölében,
nem meredez már réti virág,
varjak a földön, varjak az égen,
leskel a metsző téli világ.
Rőt leveleknek száraz siráma
zizzen a légben – oly keserű,
lombok palástja hullik alája,
szél zene hallik, bús hegedű.
Mégis reménylőn kel fel a nap ma,
szánva a fákat átöleli,
s színarany csókját rájuk tapasztva,
hűtlen nyarát még visszacseni.