Alattunk szelíden ring a tó,
csend honol, nagy-hasú Hold ragyog,
csónakunk békésen ringató,
szerető karodban jól vagyok.
Lobogó tűzvágyunk megpihent,
nem dúlja viharok árja már,
tavaszunk elröppent, messzi ment,
minket már hiába vár a nyár.
Simítva emlékek kóchaját,
megsajdul bennünk az érzelem,
s idézve éjszakák sóhaját,
mindig csak tehozzád érkezem.
Te pedig hozzám, s míg álmodunk,
lassan az Istenhez átjutunk.