A szó a híd, mely összeköt,
az értelem, a szép beszéd.
A téves eszme egyre több,
a valóságtól messze lök,
hamis szőnyeget hint eléd.
Szivárványhídja csábító,
és tündököl a lét egén,
a fals színekkel hódító,
képzelt regéket lódító,
talmi, filléres költemény.
Ha költő vagy, a vers a híd,
szavad ne éles kés legyen,
mely minden sebet felszakít,
s uszítva dőre harcba hív.
Hol harc van, béke nem terem!
Hol igaz a szó, ott jó a mag,
s ha dús talajba elveted,
az mindörökre ott marad,
a jóból mindig jó fakad.
Televény erdők nőjenek!
Mutatva példát, emberit,
legyél az út, a híd, a fény,
s ha szíved pitvara megtelik,
s benne szeretet rejtezik,
társaddá lesz a szép remény.
A szó a híd, s a szép beszéd,
mely minden gáton átvezet,
s felnyitja minden vak szemét.
Éljünk egy igaz, szép mesét,
erre születtünk, emberek!
