A szél zenéjét hallgatom,
pára gyűlik az ablakon,
beles az ősz, és rám kacsint,
cibálva kint a karmazsint.
Itt benn egy fáradt csipkeág,
álmodik lángos tűzteát,
bogyói érett asszonyok,
húsukból mézes vér csorog.
Forró lábasban víz lobog,
benne vagy tíz szem gömb forog,
bögrébe öntöm dús levét,
s kortyolva áldom szép nevét.