H. Gábor Erzsébet: Cavatinák

Leheletkönnyű szárnyakon
repítnek rímes verssorok,
elkerül minden bánatom,
ringok egy régi, lágy dalon,
cavatinákat dúdolok.

Nekem a létem oly csodás,
ajándék az mit kaptam én,
feszít a lázas alkotás,
regél a míves tollvonás,
hunyorog rám a lámpafény.

Ülök a csendben egymagam,
benéz a Hold az ablakon,
csillagok fénye rézarany,
szívemnek könnyű szárnya van,
s zenél a szó az ajkamon.

További bejegyzések