Gyönyörűség tölti el a lelkem –
boldog könnyek gyertek, gyűljetek!
Gyöngybetűkkel van tele a kertem,
hozzájuk én mindig hű leszek.
Mert a szavak soha meg nem csalnak,
lángviráguk szítja véremet,
énrám csak a míves sorok hatnak,
nélkülük már nem is élhetek.
Hószín papírt öntözök a könnyel,
lelkem kertje egyre gazdagabb –
elringatni szép daloddal jöjj el,
álmaimban színes kotta vagy;
s mindenem vagy! Te lettél a végzet;
áldott ünnep, díszes hangszerem,
szent imákban hálát adok érted –
életembe fényt hozol nekem.
Nélküled csak szellemkép a létem,
Isten küldött – köszönöm neki!
Te adod meg drága Ihlet, nékem,
azt, mi sorsom gazdaggá teszi.