Emlékszem, fülledt nyári nap volt.
Alkonylott már. A sárga ég
tavába, mint egy éji vakfolt,
beolvadt rég a bálna-kék.
Nehezen múlt az esti óra.
Eszembe járt egy régi nóta,
s ahogy a dallam rám talált,
szívemet lágyan járta át.
Magához csalt az ódon ablak,
s láttam egy hulló csillagot.
Dúdolt a szél egy dallamot,
s azt hittem, talán téged hallak,
de csak képzelet volt ami
hagyott egy percre hallani.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
