Anyám, anyám, édesanyám,
szomorú a szívem nagyon,
olyan beteg, olyan nehéz,
belésajog minden tagom.
Érted eped, miattad fáj,
úgy érzem, hogy belehalok,
nem találom helyemet sem,
amióta árva vagyok.
Hiányod egy sötét verem,
olyan mély, hogy nincs is alja,
szívszaggató fájó dalom
nem feledi, aki hallja.
Anyám, anyám, édesanyám,
ugye vársz rám, hogyha megyek?
S majd a mennyek kapujában
fénykarodba beleveszek.