Álmaimban zápor voltam,
amin folt volt mind kimostam,
friss szél fújta zászlók selymét,
ragyogtak a tiszta kelmék
szabad-boldogan.
Álmaimban angyal voltam,
szétosztottam minden tollam,
pléd volt az, az árvák testén,
melegítni téli estén
vétlen gyermeket.
Álmaimban galamb voltam,
a szívekbe békét loptam,
megtöltöttem mindet vele,
szeretettel lettek tele,
s nem volt háború.
Álmaimban ember voltam,
és a földbe magot szórtam,
szirmot bontott ezer virág,
s áldott kertté lett a világ;
Isten könnyezett.