Keresés
Close this search box.

H. Gábor Erzsébet: Alkonyi csendben

Alkonyi csendben nézem a tájat,
vénül az este, bágyad a nap,
fénye a tó vizén álmosan játszik,
képzeletemnek szárnyakat ad.

Lebben a függöny, lágy zene hallik,
rajtam egy érzés átbizsereg;
nyárvégi esték, perzselő csókok,
emlékek árja visszapereg.

Vállamon könnyű sálam a stóla,
langyos a kő a talpam alatt,
álmatag ágakat dajkál a szellő,
s bennem egy emlék dalra fakad.

Rólunk regél, s a szép ifjúságot
fénylő ruhában hinti felém,
múltunk varázsa gyengéden átfon,
gyúlnak a fények az ég peremén.

Jó itt a balkon sarkában állva
bámulni fenn a csillagokat,
míg néked benn, a hűvös szobában,
angyal vigyázza álmaidat.

További bejegyzések