míg terveimet kitervelném
tüsténkednek köztéri segédangyalok
hogy segédemnek segédkezzek
megrajzolom a segédegyenest
emlékszobára esélyes így lehetek
ha kiradíroz az emlékezet
s hiányomat mint karácsonyfát
arany szálakkal díszítgeti fel
míg terveimet kitervelném
környékez szörnyű sejtelem
de amit tudok nem árulom el
nem mondom én: szereti a tűzoltó a tüzet
szabadnapos nyomozó kreálja a bűnt
és tovatűnt napiparancs lehet jutalmunk
génjeink napiparancsa
a realitás légypapírjához ha odaragadunk
míg terveimet kitervelném
épp gyászruhák és gyászkellékek gyászos ősze van
az elhagyott temetőket lassan elhagyom én is
állok derékig az avarban s nézem
ahogy lapozzák a forgatókönyvet a nők
de a jelenetet mindig elvétik kedvesen
s azt mondják mosolyogva: csütörtök
miközben minden naptár lángra kap
míg terveimet kitervelném
egemen fényeskednek hamis délibábok
nézőtéri székemen ülök hallgatag
de színpadias a hallgatásom
s mikor nézőnek látszom akkor játszom
fel-le gördülnek szürke függönyök
jótékony kilométerkövek között
megyek gyorsforgalmi úton a pokolba