Gyenge-Rusz Anett: Súlyos akadály

Beszorultam. Nem kapok levegőt. Zihálva forgok körbe-körbe saját tengelyem körül. Kétségbeesetten keresem a kiutat. Mindhiába. Falak. Csak falak. Széttárt ujjaimmal próbálom őket benyomni. De nem engednek. Jeges szigorral taszítanak el. Izzadt tenyerem hideget érez. Egyre jobban félek. A reménytelenségből erőt merítve újra nekirugaszkodom. Odaszaladok és körmeimet a betonba vájom. Küzdök, hogy eltüntessem ezt a súlyos akadályt. Mert ott vannak mögötte a tükrök. A tükröket akarom látni. S bennük önmagam. Végre látni magam. De a beton az csak kő marad. Hiába az erőlködés. A sírás, a könyörgés. Körmeim beletörnek az elvetélt kísérletbe.