Megcsapott a görögdinnye illata. Itt az IC-n. Valószínűtlen és mégis, bármi megtörténhet. Tegnapig azt hittem, terhes vagyok, úgy még lett volna értelme. De ma már nincs. Ez inkább valami kognitív csapda vagy érzéki csalódás. Végülis mindegy, hogy van-e vagy nincs az IC-n görögdinnye, akár a fele, vagy az illata. Esetleg néhány mag a vonat szürke, csillogó, ámporos padlóján. Amúgy, a magot benne nem szeretem, de a dinnyét megkívántam. Élénk rózsaszín húsa roppanva harsan a fülembe, miközben a fogaim közé képzelem.
Ráharapnék, de ujjaim csak a levegőt markolják. Mosolygok magamon, hogy hülye vagyok, megint képzelgek, megint ez van és hogy nincs is nyár, nincs görögdinnye. Egy szem mag sincs belőle.
De majd eljön az is, a nyár. Látni fogom, hogy az égbolt közepén gömbölyű narancs forog, sűrű levét ontja rám, fényfürdőben úszok. És abban a pillanatban, amikor a sugarak elvakítanak, becsukom a szemem. Újra számhoz emelem a szabálytalanul összevágott dinnye kockákat. Mag nélkül
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
