még harap a szél
és virágzik a dér
de langyos foltokat
fest a kőre a nap
a talaj lélegzik
zöldet álmodik
a meztelen ágak közt
egy új élet ígérete vibrál
a szív már érzi
amit a szem még nem lát
valami közeleg
még harap a szél
és virágzik a dér
de langyos foltokat
fest a kőre a nap
a talaj lélegzik
zöldet álmodik
a meztelen ágak közt
egy új élet ígérete vibrál
a szív már érzi
amit a szem még nem lát
valami közeleg
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.