Magányod falaira
időmosta emlékeket
vetít a képzelet,
illatos párájuk
napról napra színesebb.
Ragyogó köd –
maszatos a most,
nem látszik a majd;
a repedések megtelnek,
hibátlan a fal.
Egyszer talán
bátor leszel,
és nyitsz egy ablakot,
egyszer talán meglátod
a mát és a holnapot.