az ébredés fénye átszűrődik a testemen
a ráncos, lassú alkonyatra
és a titokzatos éjszakára gondolok
az egyre szűkülő tölcsérre
amely szorgalmasan vezeti a homokot a mélybe
kikelek az ágyból
a fény a párnán marad, pihen
kávét forralok
ujjaim közt morzsolom a homokszemeket
a fogaskerekek zaja elnyomja a mindenséget
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
