Keresés
Close this search box.

Guszti Ágnes: Homokszemek

az ébredés fénye átszűrődik a testemen
a ráncos, lassú alkonyatra
és a titokzatos éjszakára gondolok
az egyre szűkülő tölcsérre
amely szorgalmasan vezeti a homokot a mélybe
kikelek az ágyból
a fény a párnán marad, pihen
kávét forralok
ujjaim közt morzsolom a homokszemeket
a fogaskerekek zaja elnyomja a mindenséget

További bejegyzések