Nyári nap felsírt egy hang,
eget villám szeli,
és az avaron állsz megint.
Ujjaid közt homok folyik át,
hiába szorítanád.
Tegnap még tavasz volt,
ma mindenhol sűrű köd kóborol.
Szűnnek a fények,
helyükön csend éled.
Figyeld a kötelet,
míg őrzi a meleget.
Gyermeki kacaj halkul,
a hinta lassul,
s végül üresen leng
a házad udvarán.