Leszek a bástyád, ha összeomlik várad
Leszek a védőpajzsod, ha az ellenség támad
Bohócod, ha rád telepszik a bánat
Nyugalmad, mit ember kívánhat
Leszek szemed csillogásának tükre
Leszek a tükörképed, veled szemben ülve
Leszek, aki óv téged, az őrangyalod
S leszek az ördögöd, ha azt akarod
Leszek a szeretőd, forró szenvedéllyel
A boszorkányod, aki nem bír a hévvel
Vagy a szende lány, aki csak átölel
Az leszek, ami neked éppen kell
Leszek a barátod, akivel beszélhetsz
Útmutatód, ha néha eltévedsz
Gondolatod akkor is, ha messze vagy
Lelked egy darabja, mi el nem hagy
Leszek a csónakod, ha már nem bírja lábad
Az élet tengerén, ha az úszásban elfárad
Leszek a szárnyad, ha repülni vágynál
Leszek a takaród, ha fáznál
Lehetek a társad vagy a lelked haragja
S talán hatalmas szívednek egy kicsiny darabja
Amire kérsz engem, én az leszek neked
De azt ne kérd tőlem, hogy senkid se legyek!