Disznók között a gyöngy
csak trágyának való,
Süket fülekhez
nem ér e a szó.
A tisztesség, az értelem
lehullik a porba,
Egyre több elvadult
ember tapossa.
A hal is a fejétől bűzlik,
de nem ül trónra,
Mi vár a hazájához
hűtlen bitorlóra?
Megőrzi várát
a romok felett,
Mit más pénzéből
építtetett?
Gyalázatos mű,
mely e munkából született,
ezer sebből vérzik,
Lesz-e erő, s akarat,
mely új hazát épít?
A dolgos kezű, ki világnak
szaladt visszatalál?
S a haza vajon megöleli
hazatalált fiát?
Fagyott földből
nem kel ki a mag,
Nekünk kell elhozni
a tavaszt!
