Felvetted mosolygós
Álarcodat egy percre,
Jól csináltad, el is hittem.
Azt gondoltam őszinte.
De láttalak mással,
Megalázkodó, sunyi arccal.
Ki vagy te? Nem ismerlek,
Le, minden álarccal!
Begyakorlott mozdulattal
Leszel mindig más ember,
Már magad sem tudod
Te vagy, vagy egy gazember.
S megláttam a félelmet
az arcodon, ahol az álca
megrepedt, s elgondolkodtam,
Vajon mi történhetett veled?
Ne félj nekem mutatni
Igazi arcodat,
Ne félj, nem vagy egyedül,
Mindenki szenved el kínokat.
Üvölts ha kell, zokogj vállamon,
Nem hagylak magadra nehéz utadon.
Csak egyet akarj, haladni felfelé,
S mindig lesz ki elkap, ha zuhannál lefelé.
