Szerelem kell ahhoz, hogy meglásd ki vagyok,
Nincs már a fiatal báj, mit adhatok.
De ha megengeded nekem,
Megmutatom a bennem rejlő gyermeket.
Az élet ráncokat rajzol az arcomra,
S már nem is futok naponta.
Testem puha párnákba temetem,
A lassúság élvezetté válik csendesen.
Ami rossz kívülről hozzám érkezik,
Megkövült lávaként rám nehezedik.
Szilárd testtel tartom vállamon,
Míg a bennem lévő tűzzel fel nem olvasztom.
Tudnod kell, hogy elmúlás nincs számomra,
Haza vágyom, készülök a saját világomba.
Hol a létezés könnyű és édes,
S helye nincs a szenvedésnek.
Ha akarod tudni milyen ez a világ,
Nem lesz több titok, ha lelkemre rátalálsz.
Minden díszlet mögött ott vagyok,
Csillagporból nyomot hagyok.
S míg itt vagyunk, nincs vége a történetnek,
Együtt élvezzük a happyendet.
