A férj dühös a világra, a sorsra,
Hogy nejét a betegség elrabolta.
Együtt vannak, ő mégis gyászban,
Úgy érzi, egyedül maradt a világban.
Az öregkor az oka, párja alig tud járni,
Egész nap csak pakol, bosszantó ezt látni.
Hibáztatja ezért, bár nem tehet róla,
Morog egy kicsit, és egyedül megy boltba.
Nincs ki segítsen, hogy mit kell venni,
Már neki is nehéz ezt megjegyezni.
A makacsság az oka, hogy nem írja fel,
Ezen is bosszankodik, azt a párjának kell.
Ma sincs vacsora, pedig minden nap volt,
Az újságot ki hozza be, mit ír a horoszkóp?
Elveszett a napi rutin, az idő elszaladt,
A múltba kapaszkodik, ez még megmaradt.
De bármily nehéz nap volt,
Elég a vitából.
Este elhangzik a mondat,
Babácska gyere aludni, hiányzol.
