Űzi a gepárd a kis
antilopot. Éhes, ölnie kell.
Emberünk kezében
Sült oldalas, neki is enni kell.
Meghal a szelìd, a gyenge,
s ki igába hajtja fejét.
Másik érzőt falunk fel
a saját holnapunkért.
Kegyetlen a törvény,
Isten akarta ezt?
Vagy ez a szabad akarat?
Kinek a világa ez?
Mindenekelőtt kiemeltem a fő témát, erős fénybe raktam az arcot, és ehhez az arisztokratikusan fölényes ábrázoláshoz egyszerű és semleges hátteret raktam. Később sötét és zavaros
a hajnal bóbiskol vállamon csőréről csurgó gyöngyöt ringat téged lopott meg vagy engem téged sirat-e vagy engem varjútollaira fekszem Istenét emberét káromolja kertjében teérted énértem
Ajándéktól ragacsos a kezem, mert mindent elfogadtam éhesen s énembe vakoltam, úgyszólván vérmesen – itt van illatod bensőmbe ölelve, s a kékszemű szilva ősz-íze, nyomom
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
