Nem éreztem félelmet, csak undort,
Mikor az anyagba beléptem.
Rossz volt.
Azóta hatalmas szemekkel nézem
a lelkeket, Megszállottan
Keresem a miérteket.
Szeretni nem nehéz, de könnyen
Elronthatod, hiszen te is
Keresed a saját holnapod.
Mindegy mi volt, van vagy lesz,
A bölcs megy tovább,
Csak ennyit tesz: –
Szalad, kocog, sétál, bandukol,
Csúszik, mászik, épp,
Hogy araszol.
Ha fektében, cipőddel meglököd,
Hogy lásd bírja még,
Felhörög.
Akkor, igen akkor, amikor már
Semmit nem tehetsz,
Válik fontossá:
A hit ↔ remény.
A remény ↔ szeretet.