Hajnalban indulok,
Még nem tudom, miért,
Útközben rájövök, időt kért
a csend, a szebb holnapért.
Vonzódom hozzá,
Mint mágneshez a vas.
Ha ellököm magamtól,
Ismét magához tapaszt.
Ülni a reggeli csendben
Az ébredő természetben
A léleknek kincset ér,
Ezt nem adom semmiért.