Gárdonyi Ágnes: A Gyermek: – Én’

Gyere, legyünk vidámak,
Bohóckodjunk a mának!
Eredj már, nem lehet,
Dolgom van, rengeteg.
Szaladjunk le a tóra
Vágyom a vizet régóta!
Ugyan már, ez felesleges
Inkább locsold a kertedet.
Fogd a kezem, egy sétára,
Nyaljunk fagyit két pofára!
Marháskodsz? Mi van veled?
Nincs rá idő, ezt nem lehet.
Kártyaparti, puzzle
Nem jár a fejedben?
Gyerekes vagy, nézz magadra,
Nőj már fel, hagyj magamra!
Gonosz vagy és kíméletlen,
Miért nem szeretsz engem?
Részed vagyok, fogadj el,
Nélkülem nem létezel!
Ugyan már, hát ne zavarj!
Fontosabb, mit más akar.
Felelős felnőttnek kell lenni
Nem érünk rá bolondozni!
Elhagytál, s mert szeretlek
Szót fogadok, nem kereslek.
Könnyes szemmel nézem arcod,
Torz mosollyal végzed dolgod.
Vasra vert szíved épp csak dobog,
Lábad vakon visz, amerre a dolgod.
Kevesebb a jó szó, az elvárás nagyobb,
Nap sütött, most árnyékban vagyok.
Sóhajodban az ölelés vágya rezeg.
Füled keresi a dicséretet.
Ajkad, feledett csókra vár.
Öled befogadásra készen áll.
Várok rád, míg megérkezel,
Elfogadsz és velem leszel.
Szeress engem, részed vagyok,
Csak együtt lehetünk boldogok.

További bejegyzések