Érkezés
Hetek óta nyitott ablaknál alszom,
s tizenegy szótagos imát mormolok.
Pacsirtaparlament pöröl a fákon,
az első vonat mogorván mocorog.
Egyszerre alszom és álmodom ébren,
várom, hogy mikor fakad fel bennem
a sor, mi lüktetve feszíti létem
pora körül kérges igazgyöngy – énem.
Mikor megérkezett, éppen vezettem.
Hűs erdőalagút hajlott fölöttem,
és én esdve, kiáltva könyörögtem:
Kérlek, ne menj el! Maradj itt mellettem!
Várj, amíg hazaér szétzilált testem,
s hangod óarany ecsettel megfestem!
Éjjel alszunk a tárt ablaknál ketten –
s míg mesélsz, én is nyitott szemmel fekszem.