Zeng a Csapás minden zuga,
hej, csinálom adta,
Pitó Mari férjhez készül,
fehér ruha rajta.
Pitó Mari szép leány volt,
hej, csinálom adta,
nem volt nála szebb menyecske
ott lent az Alvégba’.
Édesanyám, gyöngykoszorúm,
hej, csinálom adta,
a fejemre tegye reá,
s menjünk a templomba.
Édes lányom, gyöngykoszorúd,
hej, csinálom adta,
édes mátkád ajándéka,
most hozza, most hozza.
Édesanyám, édes mátkám,
hej, csinálom adta,
miért késik, mikor jön el?
A pap a templomba.
Édes lányom, kedves lányom,
hej, csinálom adta,
édesapád érte megyen,
s hajtunk a templomba.
Édesapám, kedves apám,
hej, csinálom adta,
siessen kend, szaladjon kend,
a pap a templomba.
Dudar fölé felhő gyűlik,
hej, csinálom adta,
vihar készül,
villám zendül, sötét az ég alja.
Összesúgnak- összebúgnak,
hej, csinálom adta,
Pitó Mari mátkapárja
nem mén a templomba.
Édesapám, kedves apám,
hej, csinálom adta,
elhagyott-é kedves rózsám?
Mondja kend, hát mondja!
Édes lányom, kedves lányom,
hej, csinálom adta,
mátkapárod más menyecskét
viszen a templomba.
Pitó Mari szép leány volt,
hej, csinálom adta,
mátkapárja mégiscsak mást
vitt el a templomba.
Sír a Csapás, zúg a csapás,
hej, csinálom adta,
minden madár őt siratja,
fehér ruha rajta.
Pitó Mari mirtuszcsokrát
hej, csinálom adta,
beledobta a patakba,
könnyeit hullatva.
Mirtuszcsokrát, fehér csokrát
hej, csinálom adta,
hányta a víz, vitte a víz
bele a Tarnába.
Tarna vize, sebes vize
hej, csinálom adta,
vitte tovább, s besodorta
a Tisza habjába.
Pitó Mari fehér ruhát
hej, csinálom adta,
levetette, s elbujdosott,
a világ ne lássa.
Pitó Mari csak férjhez ment,
hej, csinálom adta,
de a szíve másé nem lett
ezután is soha.
Éjszaka lőn, reggel virrad,
hej, csinálom adta,
Pitó Mari szíve szakad,
nem mondja, nem mondja.
Évek múlnak, évek telnek,
hej, csinálom adta,
Pitó Mari édesanyja
rég a föld gyomrába’.
Édesanyám, kedves anyám,
hej, csinálom adta,
engem mér’ nem vitt magával,
elvihetett vóna!
Lator hegyin villám csap le,
hej, csinálom adta,
a föld gyomra nagyot mordul,
megnyílik alatta.
Édes lányom, kedves lányom,
hej, csinálom adta,
szóla neki föld gyomrából
anyja, édesanyja.
Kicsi fiad, derék urad
hej, csinálom adta,
szíve szakad, maradj, maradj,
hideg a főd gyomra.
Édesanyám, kedves anyám,
hej, csinálom adta,
kicsi fiam lett nagy fiam,
elmék a kocsmába.
Édes lányom, kedves lányom,
hej, csinálom adta,
ne menj, ne menj a kocsmába,
belépsz a patakba.
Édesanyám, kedves anyám,
hej, csinálom adta,
uram is se derék uram,
ne mondja, ne mondja.
Édes lányom, kedves lányom,
hej, csinálom adta,
tűrjed csendbe’, falu népe
rávesz a szájára.
Édes a bor, sűrű a bor,
hej, csinálom adta,
Pitó Mari tűri csendbe’,
nem mondja, nem mondja.
Évek telnek, évek múlnak,
hej, csinálom adta,
Pitó Mari a poharat
minden nap kiissza.
Édesanyám, kedves anyám,
hej, csinálom adta,
ne féljen kend, ne ríjon kend,
nem mék a kocsmába.
Mocsolyáspad tetejiről
hej, csinálom adta!
jégeső zúg Kenderfődre,
jaj, ki megy alatta!
Édes lyányom, kedves lyányom,
hej, csinálom adta,
sírok-ríjok, könnyem szakad,
belépsz a patakba.
Pitó Marit nem találják,
hej, csinálom adta,
mindenfelé kiáltozzák,
nem mén este haza.
Fut a patak, sebes patak,
hej, csinálom adta!
Habot sodor, hínár hajol,
titok van alatta.
Pitó Marit szájra veszik,
hej, csinálom adta,
részeges vót, borivó vót,
derék ura hagyta.
Pitó Marit a föld gyomra,
hej, csinálom adta,
átölelte, befogadta,
szépen betakarta.
Csend van este a Csapásba’,
hej, csinálom adta.
Minden csillag őt siratja,
könnyeit hullatja.
Fut a patak, sebes patak,
hej, csinálom adta…
így esett ez réges-régen
ott lent a Csapásba’.
