Mindig zsong a május a szívemben,
ahogy virág körül a rovarok.
Mindent megcsodálok így, színesben.
Megállok s nézem. Nem rohanok.
S amit mindez bennem hátrahagy,
bár hajszálaim már fehérek,
nem mondom magamnak: árva vagy;
és bármilyen csúcsra felérek.
Ez a hónap erővel tölt fel.
Már az illattal is jóllakok.
Szívem együtt dobban a földdel,
ahogy kelnek ki a jó magok.
Mert a május maga az élet.
Mint illatos gyümölcs, ha érett…