Bátor vagyok már, nem félszeg.
Veled járok, s te nem mérsz meg.
S ha bárki teszi ezt velem,
az ostoba és esztelen.
Tán azt hiszi, mert kardra hány,
legyőzhetetlen, vad vagány.
Hős akar lenni, mint egykor
Trójának nagy hőse, Hektor.
Ember, hogyha bármit képzel,
átlátsz rajta, mint a lézer.
Átlátsz csontján és a bőrén,
s ő ott áll előtted pőrén.
Mit féljek? Nincs, ki ellenem.
Ülök egy fürtös fellegen,
csak lengek ég és föld között.
Ég fenn csillaggal pöttyözött,
a föld mély csíkokra szántott.
Tudom, hogy mennyire vársz ott,
akárhol is vagyok éppen –
és sétálunk kéz a kézben.
S miközben mondasz bókokat,
az este halkan bólogat.
És reggel, ha felébredek,
sohasem mondod: ég veled.
