Tavasz elment, alighogy itt járt.
Virágait elvitte s mindjárt
jött utána a nyár, ahogy kell
és az illat is lassan fogy el.
Gyümölcs érik, lédús cseresznyék.
Mint Chagall képein a festék,
olyan élénk így a színhatás.
Nemsokára virágzik a hárs,
jön újra a bódító illat,
és az ember, mint kopó, vizslat.
Az se baj, ha harmincöt fokon
parázslik, még az sem vág pofon.
Itt béke van, nem számít a rang.
Együtt pompázik pipacs s harang-
virág. Csodálom ezt nyaranta.
S lelkem befoglalja… aranyba…