G. Makra Ildikó: Tabló

Hajdani kép vibrál láng-csorogva,
mint napban hűs obszidián szikék,
elhalt magból újult szép nemzedék.
Tekintete derűs, nem mogorva.
Hajába a szél lázat ondolál,
álma Mount Everest hegygerince,
és lenne kézzel vert csendű csipke,
maró rozsda helyett gyémánt s opál.
Szelíd szeme mosolyra ösztökélt:
mély-bársony, titkokat tudó szikár;
faggatna tengert síró gyöngyökért,
olajos bort szeretne inni már;
emlékszik, hogy hitet s szerelmet kért…
Amott az illó fényben csend szitál…