kellene, ami színültig feltölt
ami nem köznapi, hanem fennkölt
ami olyannyira szép és csodás,
mint az a régi-régi halfogás
mit nem lehet kifejezni szóval,
mint egy tavasz hajnali rigódal
a legszebb nyár és a legszebb ősz, tél
érzés, mikor nálam elidőztél
mikor ott voltam az anyaméhben
s a gyermekmosoly azon a képen
szivárványszínű, tarka égfesték
jóság, hűség, hogy lelkem éltessék
nem az „elmentél”, hanem a „jöttél”
hogy ne legyen a szívemben több tél