Nem olyan régen voltam kisgyerek,
mikor ünnepet hoztak friss telek.
Száguldott a szánkó a dombokon,
s a nagy hideget sem vettük zokon.
Hócipőnk volt és vékony kis kabát,
és mindenki kitombolta magát.
A kezünk kesztyű nélkül átfagyott,
de nem okozott ez sem bánatot.
Odabent főtt az ünnepi étel,
és estére minden megtelt fénnyel.
Csilingeltek hosszan az angyalok,
s én azt hittem, hogy mesében vagyok…
Nem olyan régen voltam kisgyerek,
de mára megkoptak az ünnepek.
Becsukódik lassan minden ablak.
Én elmegyek, mások itt maradnak.
Eltűnnek napok, évek és korok,
de a lelkemben őrzöm arcotok…