Keresés
Close this search box.

G. Makra Ildikó: Régi telek

Nem olyan régen voltam kisgyerek,
mikor ünnepet hoztak friss telek.
Száguldott a szánkó a dombokon,
s a nagy hideget sem vettük zokon.

Hócipőnk volt és vékony kis kabát,
és mindenki kitombolta magát.
A kezünk kesztyű nélkül átfagyott,
de nem okozott ez sem bánatot.

Odabent főtt az ünnepi étel,
és estére minden megtelt fénnyel.
Csilingeltek hosszan az angyalok,
s én azt hittem, hogy mesében vagyok…

Nem olyan régen voltam kisgyerek,
de mára megkoptak az ünnepek.
Becsukódik lassan minden ablak.
Én elmegyek, mások itt maradnak.

Eltűnnek napok, évek és korok,
de a lelkemben őrzöm arcotok…

További bejegyzések