Sárgul egyre a vén platán,
a táj, mint hűvös porcelán,
csak néhány levél ring a fán.
Rezdül a harmat ősz ölén,
a pára selymet sző körém,
ringat az álom ősz ölén,
dér-fehér gyöngyöt hint körém,
hullik rám, mint égi manna.
Szunnyad nyár, virág, vadalma,
eljött most a csönd hatalma.