Ma hó esett, a nappal még sötét,
nem hagyta el a fény a föld ölét.
Nyújtózik a nyurga lámpapózna.
Úgy hajol meg, mintha hallgatózna.
Nézelődök jobbra, nézek balra,
itt-ott némi zöld, ám úr a barna.
Máskor zsong, de most halott a sétány.
Sok tar ág mered az égre némán.
Messze, fönn a csillagok nem fáznak,
s itt sem kell ruha bokornak, fának.
De minket bánt a fagy. Más az ember.
Fáj a hideg szó s hideg december.
Olvad majd a fagy s a szó tavasszal.
S nőni kezd a fény apró arasszal…
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
