Idén parázs volt a nyár, vad, szilaj,
de csendesül már a vízparti zaj.
Fecskék gyűlnek a komor drótokon,
s nem tombol a hő harmincnyolc fokon.
Elmúlásba öltözik a tájék.
Gombolkozik a hajnal-homály; még
nem oly nehéz kabátja, áttetsző.
Rá az esti pára lágy selymet sző.
Marasztalnád a meggypiros nyarat,
de az csendben bújik el, nem marad.
Cseppből jég lesz, harmatból gyöngyfüzér.
S érkezik a néma, hó ízű tél.
Mégis, búcsúzóul ennyi jár még:
balzsamos, augusztusi nyárvég…