November tapos most a házsoron.
Mint aki mit sem sejt, csak átoson.
Fagyos, sötét, sok jót nem tartogat.
Hidegre lehel sápadt arcokat.
Reggelre keménnyé vált vánkosom,
hisz november fut át a városon.
Zordabb a hónap, mint máskor talán,
és ezernyi könnycsepp reszket a fán…
Kései ősz tapos most szívemen,
és nyelne el, mint egy mély sírverem…
A parkban egy pár mélán bandukol.
Majd szitál a hó, mint porcukor…
November tapos most a házsoron.
Várom, hogy menjen, s addig álmodom…
Molnár-Kozma Alexandra Az emlékezés útján a csend mögé ha nézek sarokba szórt vaskos tévedések térdelnek vezeklő magányban a múlt elnyűtt molyrágta paplanján az óhaj már
Új divat volt terjedőben a világ játszóterein: a gyerekekre új, kényelmes, ámde kissé mégis ormótlan szkafanderszerű ruhákat aggattak szüleik, amitől pont úgy kezdtek
Volt-e valaha is élete? Már abban sem volt biztos, csak azt tudta, hogy most nincs. Kiürült agy, kiürült szív, kiürült has. Hogy is lehetne így
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
