Ma már semmi sem olyan, mint rég.
Hol vannak a szénnel telt csillék,
a kéményből felszálló korom,
s hóra hó a lankás dombokon,
a ház előtti kerti rózsák,
s megannyi régen-volt apróság…
Nem hallom már a gyerekzsivajt.
Néma az utca, szinte kihalt.
Eltűnt az a kerti rózsaszál,
elhervadt az is, mióta már…
A temetőbe kéne vinnem.
Miért fáj elszakadnom innen?
Mert bölcsőm e lankákon ringott,
s adhatnak akárhány forintot,
szívemből nem zárom ki soha.
Nem is tudom, hogy ez micsoda.
Mi ez a makacs ragaszkodás,
hisz a kor nem volt olyan csodás.
De a kertből egy rózsát vinnék.
Megcsodálnám szívesen… mint rég…
