Tátika lábainál
Fűszagu szél furulyál
Illata jó liliom
Szívem a zsenge szirom
Hajnalok szürke ködén
Érik a som s a kökény
Esteli kék a katáng
Izzik a hajnali láng
Sárga vörös tulipán
Szél dala alszik a fán
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
