G. Makra Ildikó: gyermekkorom városa

szelíd dombok, szelíd völgyek
gyermekkor az anyaölnek
bányamélyek, rózsakertek
bányahalál, síró gyermek
játszótér és szálló labda
vígan játszó gyerekbanda

szelíd dombok, szelíd tájak
bánya mélyén komor vájat
születés és néma sírok
sarok, ahol gyakran sírok
iskola és gyerekzsivaj
bányászélet, konok, szilaj

szelíd dombok, szelíd tájék
éjjel-nappal csak a játék
szelíd tájak, szelíd dombok
fáj, ahogyan búcsút mondok
szelíd dombok, szelíd földek
bányák, amik már nem ölnek…

szelíd dombok, szálló korom
édes-fájó gyermekkorom
bányamélyek, rózsakertek
sok kölyök épp labdát kerget
ünnepillat, otthonillat
idő, ami úgy elillant…

szelíd dombok, szelíd völgyek
gyermekkor az anyaölnek